Az öregedés, amikor kezded a bőrödön érezni, egészen más, mint amilyennek az ember fiatalon elképzelte. Nincs benne semmi ünnepélyes, kevésbé rémisztő, de megállíthatatlan.  A fodrászod egy nap váratlanul azzal áll elő, hogy ideje "hamvasítani", azaz színező samponnal megakadályozni őszülő hajad sárgulását. Az őszülés úgy-ahogy megengedett-  bár Magyarországon a festés nagyságrendekkel gyakoribb, majdnem kötelező - nem így a sárgulás , jóllehet ez is természetes folyamat. Ha sárgul az őszes hajad, ez  annak a bizonyítéka, hogy elhanyagolod magad. Az öregedő férfiaknál ez megfelel a kilógó orr- és fülszőrzetnek. Az öregedésnek kijáró alig leplezett undor övezi.

Az ilyesmit persze mi, a másik, az öregedő oldal észrevesszük, és rendesen megbántódunk. A fiatalok hálátlanságáról beszélünk, meg arról, hogy régen minden más volt, akkor  még volt becsülete az idős kornak, a korosodó embernek. Nem hiszem, hogy régen annyira másként lett volna, ha mégis, abba a nagyszülők halálig tartó föld,-vagyontulajdonlása biztos belejátszott.

Biztos nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az öregedés nem csak hanyatlás, hanem egyben nagy kaland. Életünk utolsó nagy kalandja. Erről a kalandról szólnak ezek a bejegyzések.        

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.