Tavaly óta  minden irányba 1,5-2 métert nőtt az ablakom alatt terebélyesedő hatalmas diófa. Most már túlnőtt a háromemeletes házunkon, új hajtásai bekandikálnak az erkélyemre. A macskáim is észrevették ezt a változást és roppant óvatosan kipróbálták mancsaikkal , mennyire stabilt az új kapcsolat. Amikor kiderült, hogy az ágak nem bírják ki őket, ejtették a témát. A macska  a legbujább tavasztól se lesz szentimentális. Szereti a tavaszt, de ilyenkor méginkább a zsákmányra összpontosít. És hozza a levadászott kisrigót. Eufórikus, és nem érti  én mirt nem örülök az ő vadászsikerének. És miért nem engedem felhozni a lakásba  a zsákmányt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.